Hihetetlen, hogy ez a fazon mekkora géniusz. Képes olyan dolgokból is überkirály anyagot kihozni, mint egy unalmas nyári gyerektábor. S, hogy mivel éri el ezt? Vesz egy halom ütődött felügyelő figurát, egy tucat hülyegyereket (érdekes, hogy az általuk megformázott jellemek egy-egy tipikus sztereotípiának felelnek meg, kezdve a buta niggertől az idióta oroszig), egy bazinagy terepet, amit megtölthet elborult ötletekkel, illetve mindeköré kitalál egy remek történetet is, ami újabb frenetikus ideáknak teremt kivitelezési lehetőséget. A sztori alapjaként szolgáló � és fentebb már említett - nyári tábor nem akármilyen. Oleander nagyfőnök a kölykökből mentális harcosokat farag, a kiképzés pedig a különböző emberek tudatának kivetüléseként létrejött legelvontabb helyszíneken zajlik (míg a szereplők sztereotípiák, addig a helyszínek klasszikus filmeknek engednek teret; átérzehetjük, milyen érzés lehetett King Kongnak betörni egy nagyvárosba, valamint Jim Henson Kockáját is megjárhatjuk kicsit másképpen). A főszereplőről - Rasputinről, avagy Razről - hamar kiderül, hogy illetéktelenül tartózkodik a táborban, ám míg szülei megérkeznek érte, furcsa dolgok kezdenek el végbemenni. Egyre több gyerek tűnik el, majd kerül elő agy nélkül és a felügyelők is igen érdekesen kezdenek el viselkedni, így azt hiszem nem is kell különösebb hajcihővel elmondanom, hogy mi lesz a feladatunk. A Psychonauts kicsalogatja mindannyiunkból a kisgyereket, felszabadítja a bennünk lakozó rosszcsontot, lehetővé teszi, hogy felrúgjuk a szabályokat, de e mellett a jó szolgálatába álljunk és megkapjuk a jutalmunkat, mint a mesékben.
Az a legütősebb a Majesco szárnya alól kilibbent játékban, hogy Schafer képes a legjelentéktelenebb dolgokat is kipofozni és egyedi tulajdonságokkal felruházni, így ne lepődjünk meg, ha azon kapjuk magunkat, hogy például síró táskákat és hozzájuk tartozó bilétákat gyűjtögetünk, vagy mágikus pókhálókat szedünk fel, miközben egyre erősebb és ütősebb mentális varázslatokkal gyarapodunk. TPS-hez hűen az akciójelenetek mellett a gyűjtögetés kulcsfontosságú és nem utolsósorban élvezetes is, az ember ilyenkor aztán végleg kis pisisnek érezheti magát.
A helyszínek sem akármilyenek. Hatalmas poliszok, gyermekkori rémálmok és véres csataterek várnak ránk, de még a kommunizmus kiparodizálását is lecsekkolhatjuk. A terepek kiszabadulnak a síkból, a stílusnak köszönhetően nem egyszer összevissza mászkálunk, miközben a kamera sokszor már követni sem bír bennünket. Ez a bukó pont. A konzolszag kilóméterekről árad a Psychonauts-ról, nemhogy nem egyszer a falhoz vágjuk majd a monitorunkat a gyalázatos kamera miatt, de még meg is gyújtjuk a botrány irányításnak köszönhetően. Ezeket leszámítva azonban nincs negatívuma a szoftvernek, erős alkotás ez kérem szépen. Mindamellett, hogy remek a történet és szeretnivalóak a karakterek, nem elhanyagolandó tényező a grafika és az audiális megvalósítás sem. A kinézet művésziessége remekül passzol a fejlesztők elborult világaihoz, gyönyörű színekbe öltöztetett pályákkal van dolgunk. Ezt a zene és a párbeszédek képesek überelni (ritka az ilyesmi), majd behaltam a röhögéstől, amikor az útjavító munkások szövegeit hallgattam, de ez csak egy a nagyon sok példa közül, amit felhozhattam volna.
Maga a játékmenet meglehetősen egyszerű, legtöbbször el kell jutnunk egyik helyről a másikra, miközben célszerű az összes begyűjthető dolgot felszedni (ez koránt sem egyszerű!). Raz a játékban egyfajta pszi-ranglétrán halad felfele és tőlünk függ, hogy milyen tempóban vagyunk képesek felküzdeni a kislegényt a legfelső fokra. Kilencvenkilenc szint van, minden tizedik után egy új mentális képességre tehetünk szert, így többek közt alkalmazhatjuk a lebegést, telekinézist és a pajzs-effektust, de támadófajtákat is begyűjthetünk a legegyszerűbb energiabombától kezdve egészen a pirotechnikáig.
Valamiért nincs szívem a Psychonauts többi dolgát bemutatni. A játék annyira komplex, annyira jó tutoriallal bír, hogy nem kellek én ahhoz, hogy megismerkedjetek a programmal, elsajátítsátok a kezelést és elmerüljetek a summer camp életében. Rám csak annyiban van szükség, hogy bíztassalak titeket, hogy tessék kipróbálni a szoftvert, mert bitang jó. Tim Schafer kitett magáért, hozott egy újabb jó sztorit, fantasztikus karaktereket és szövegeket, kreatív pályákat (szerintem jó pár évig nem lesz dolgunk ilyen változatos gámával) és mindezt gyönyörű környezetben. Egyedül az a fránya irányítás rontja le az összképet, de szerintem képesek leszünk elnézni ezt a többi kecsegtető dolog függvényében.
Klasszikus TPS, masszívan über. Kötelező. Ellenőrizzétek.